A cukorbetegség előrehaladott formájának meghatározó kísérőjelensége a lábakon jelentkező súlyos szövődmények kialakulása. A tünetek változatosak és a kialakulásuknak az az oka, hogy a cukorbetegek bőrének védekező képessége (baktériumokkal, gombákkal szemben) csökken, és ez a bőr, és a körmök fertőzéseihez vezethet. Károsodnak az erek, az idegek, a bőr, a csontok és ennek jól felismerhető klinikai tünetei vannak.
A cukorbeteg láb elnevezés azt jelenti, hogy olyan tünetek együttes megjelenése észlelhető a beteg lábán, amely a cukoranyagcsere károsodása miatt jelentkezik.
A leggyakoribb tünetek:
- száraz, viszkető bőr, a bőrön a köröm alatt gyakoriak a vérzések (1.kép)
- a lábujjak izületei merevek, nehezen mozgathatóak, gyakori, hogy a lábujjakat nem lehet teljesen kinyújtani (2.kép)
- a bütyök kialakulása gyakori
- a járás bizonytalan, a beteg gyakran megbotlik, elesik
- a lábon zokniszerűen égő érzés jelentkezik, az ujjak gyakran zsibbadnak
- a talpon, az ujjak talpi felszínén a tyúkszemhez hasonló bőrkeményedések vannak
- az ízületek felett, az ujjak talpi felszínén, a talpon, a sarkon a bőrkeményedések területén sebek keletkeznek (3.4.5.képek)
- a lábujjak közötti bőrfelület gyakran nedvedzik, kellemetlen szagú (6.kép)
Ezeket a tüneteket kell keresni, az általuk okozott panaszokat jelentkezésükkor felismerni, és azonnal orvoshoz fordulni!
A korai szakban felismert bőrkeményedések felhívják a figyelmet arra, hogy a cukorbetegek lábának kóros a terhelése, és egyes pontok fokozott nyomásnak vannak kitéve. Ezeket kóros nyomáspontoknak hívják. A kóros nyomáspontok, a bőrkeményedések kialakulásának az az oka, hogy a cukorbetegeknél az idegek károsodnak, ezt hívják a idegek megbetegedésének vagyis neuropátiának. A neuropátia miatt a lábak terhelése nem egyenletes, egyes pontokra nehezedik az egész testsúly. Ez az állandó terhelés, mintegy a hám állandó nyomása a hám megvastagodásához vezet. A megvastagodott szaruanyag nyomja az alatti lévő ereket, ezért romlik a bőr vérkeringése és seb alakul ki.
Az idegek károsodásának következménye az is, hogy a beteg nem érez fájdalmat és nem veszi észre időben a seb kialakulását. Amennyiben a seb nem kerül korai szakban felismerésre, a sebek növekednek, fertőzések alakulnak ki és visszafordíthatatlan károsodások keletkeznek nemcsak a bőrben, hanem az ízületekben, csontokban is.
A láb fent leírt, sebes állapotáig hazánkban sajnos nagyon sok cukorbeteg eljut: ők eleinte vagy nem veszik észre a tüneteket, vagy azt hiszik, hogy a bőrkeményedések például a cipő nyomása miatt, a bőr elszíneződése pedig azért alakult ki, mert véletlenül beütötték a lábukat.
Ez azonban félrevezető tévedés, amely súlyos következményekkel jár! Ezek a panaszok és elváltozások a cukorbetegség hosszabb ideje történő fennállásának következményei, és ha az érintettek nem fordulnak velük még időben szakemberhez, akkor egy idő után a láb amputációja is elkerülhetetlenné válhat.
Szomorú adat, hogy Magyarországon évente 6.000 amputációs műtétre kerül sor, holott egyáltalán nem szükségszerű, hogy a cukorbetegek eddig a stádiumig eljussanak.